A grafológia a személyiség feltárását célzó tudomány, mely egy speciális úton, a kézírás vizsgálatán keresztül jut el céljához.
A grafológia elnevezést a francia Michon abbé nevéhez köthetjük, aki 1872-ben ilyen címmel kézíráselemzéssel foglalkozó folyóiratot indított.
A sok-sok évi kutatás ismeretanyaga orvosoknak, pszichológusoknak köszönhető. Ennek rendszerezése mára a pszichológia segédtudományává emelte a grafológiát.
Az a hatalmas érdeklődés, amely e területet övezte az 1980-as évektől segítette a magyarországi "újjáéledést" is. A grafológus szakma elismertségét jelzi, hogy 1993 óta léteznek és működnek az Igazságügyi Minisztérium által kinevezett igazságügyi grafológus szakértők.

2. Kit tekinthetünk ma grafológusnak?
Grafológus az a szakember, aki a kézírás objektív vizsgálata alapján, mérési adatokkal alátámasztva következtetéseket von le a kézírást készítő személy személyiségére, viselkedésére vonatkozóan, s rendelkezik grafológus oklevéllel. A magyarországi grafológusképzés jelenleg iskolarendszeren kívüli képzési keretek között folyik. Felsőfokú állami végzettségként még nem - csak speciális ráképzés eredményeként, pl. a SOTE-n, a klinikai szakpszichológusok számára szervezett klinikai íráselemző pszichológusként - szerezhető ilyen diploma. 2004-től OKJ számmal ellátott szakma lett a grafológus szakma.
Mit tanul egy grafológus? Párhuzamosan pszichológiai és grafológiai tantárgyak ismeretanyagát.

3. Írásszakértő vagy grafológus? Mi a különbség?
Így nem korrekt a kérdésfelvetés, amely tartalmi vonatkozása szerint nyilván az "írásazonosító vagy grafológus?" tartalmat hivatott képviselni.
A gyakori ezt feszegető kérdések miatt érdemes arra kitérni, hogy mivel foglalkozik a grafológus, s mivel az írásazonosító. Az "írás-szakértés" fogalom ugyanis egy átfogó területet jelent: a kézírást vizsgáló szakemberek körét jelzi. Az írás-szakértésnek tehát két ága van: a grafológia ás az írásazonosítás. A grafológus célja az íráskép alapján az író egyén személyiségének feltárása, míg az írásazonosító kézeredetet vizsgál: azaz azt a célt tűzi ki, hogy megállapítsa: két aláírás, vagy két levél ugyanattól a kéztől, személytől származik-e.
Bár a két szakterület a vizsgálat célját, s módszereinek egy részét tekintve eltér egymástól, sok átfedést mutat: megegyeznek például abban, hogy mindkettő tárgya a kézírás, melyet döntően azonos eszközökkel, azonos írásparaméterek alapján vizsgálnak, s e kétféle szaktudás alkalmazóinak köre is hasonló.
Az eltérő vizsgálati célokból eredően a két szakterület a napi gyakorlatban jól kiegészítheti egymást, amit a következő példa, eset is igazol:
Egy ingatlan tulajdonosának elhalálozását követően érvényesíteni kívánt ajándékozási szerződés sok fejfájást okozhat az érintetteknek. Az ajándékozási szerződés létrejöttével az ajándékozó vérszerinti gyermekei ugyanis eleshetnek akár teljes örökségüktől is. Ilyen esetekben az örökségből kizártak többnyire kétségbe vonják az ajándékozó fél aláírásának hitelességét, s bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. A bíróság által kirendelt írás-azonosító szakértő (írásszakértő) általában két megoldásra juthat:
A) a kérdéses aláírás hamisított - ebben az esetben a szerződés érvényét veszíti, ami a vérszerinti örökösöknek kedvez.
B) a kérdéses aláírást hitelesnek minősíti - ebben az esetben a szerződés érvényessége fennáll, s ez a megajándékozottnak kedvez.
Ez utóbbi tény azonban, hogy a kérdéses ajándékozási szerződést az ajándékozó maga írta alá, még nem jelenti azt, hogy mindezt szabad akaratából tette.
C) A grafológus szakértő (írásszakértoő) ilyen esetekben vizsgálni tudja az ajándékozó személy aláírás idején fennálló esetleges befolyásoltságát (külső kényszer, alkohol, v. gyógyszerhatás stb.), s amennyiben ez bizonyíthatóvá válik, a szerződés szintén érvényét veszíti. Ezzel a vérszerinti örökösök érvényesíthetik jogaikat.

4. Az "Igaz-e, hogy ha úgy írom a kis "d"-t, hogy ..., akkor ... ilyen vagyok?" Vagy: "az mit jelent, ha a "k"...?"- típusú kérdésekről...
Szándékos a kérdés "hézagossága"! Nagyon gyakran teszik fel nekünk, grafológusoknak ily módon a kérdést. S minden alkalommal fontos megragadnunk az alkalmat, hogy elmondjuk: a grafológia nem szótárszerű, nem az egy jel-egy jelentés elven működik! Adott írásjel-kombinációk együttes jelenléte alapján tehetünk csak megalapozott kijelentést egy-egy személyiségjegy vonatkozásában.

5. Akkor hogyan készül a grafológiai szakvélemény? Hogyan dolgozik az íráselemző?
A legfőbb szabály, hogy csak megfelelő írásmintát és a vizsgált személy - a grafológiai elemzéshez való - hozzájárulását tartalmazó írást elemezhetünk.
A grafológusok tehát minden esetben az etikai szempontoknak megfelelően működnek. Humánpolitikai területeken a jelölteknek, az álláskeresőknek is tudniuk kell arról, hogy írásukat grafológus fogja elemezni. Így tehát az e célra adott írásminta hátoldalára fel kell tüntetniük ezt a hozzájárulást. Tudniuk kell, hogy azon álláshirdetések esetében ahol - grafológiai vizsgálat céljából - kézzel írott levelet is kérnek , s Önök ezt elküldik, - mivel saját akaratukból adták ki írásukat - egyúttal beleegyezésüket is adták a kézíráselemzéshez. Teljes mértékben nyugodtak lehetnek, mert a grafológus munkahelyi grafológiai vizsgálatok esetén semmiképpen nem nyilatkozhat a jelöltek egészségi állapotáról, szexuális szokásairól és magánéleti, érzelmi aspektusairól.
S mi tekinthető megfelelő írásmintának?
A megfelelő írásminta egy A/4-es lapra írt, eredeti példányban rendelkezésre álló, minimum 15-20 soros szöveg, teljes névaláírással ellátva. Szükséges még néhány adat az író személlyel kapcsolatban, mint pl. életkora, neme, iskolai végzettsége, adat arról, hogy melyik kézzel ír, van-e sérülés az író kezén, szemüveges-e, ill. hogy melyik országban tanulta a betűvetést.
Mindezek megléte mellett a grafológus mérések és statisztikakészítések sorozatával kezdi munkáját. Megfigyeli az írófelületen a beírt - be nem írt részek arányát, megméri a margókat (bal, jobb, alsó, felső), megállapítja a sorok irányát, alakját, megméri a sorok, szavak távolságát. Szintén mérnie kell pl. a betűméreteket, ezt persze tovább bontva: nagybetűk, kisbetűk, kerek betűk... Logikusan tovább haladva megméri a betűelemeket, ezek arányát, és sok-sok egyéb elem vizsgálata után az egészen apró grafológiai jellemzők vizsgálatáig jut el, mint pl. ékezetek hossza, alakja, elhelyezése, "t-áthúzás" mérete, kezdővonalak, végvonalak, hurkok mérete, alakja... és még hosszan folytathatnám.
Végül összegzi ezek eredményeit, s ezen tényhalmazból - mely így már reprodukálható - következtetéseket von le.

S ilyenkor jönnek a kérdések: "Igen, de nekem többféle írásom van, hogy lehet, hogy a grafológus így is reális képet alkot rólam?" Ennek is megvan a magyarázata: a kézírás mutatja a vizsgált személyek állandó jellemvonásait ( pl. zárkózott-e, vagy nyitott, szorgalmas-e, vagy nem, kreatív, logikus gondolkodású-e, stb.), ill. az aktuális pszichés állapotát ( fáradt-e, lehangolt, vagy épp feldobott hangulatban volt-e az írás pillanatában). Ez az oka tehát annak, hogy sokunknak többféle írásmódunk van, ám - avatott szem számára - e két terület - jól elkülöníthető.
"Ha tanulható ezen tudomány ismeretanyaga - márpedig ez így igaz! -, akkor a grafológushallgatók jól kiművelődnek e téren, s így ők becsaphatják kézírásuk elváltoztatásával kollégáikat, tehát képesek jobb képet láttatni magukról" - igaz ez ? - kérdezik szintén sokan a grafológiával kapcsolatosan. Nem, nem igaz! Senki nem képes tartósan - tehát egy oldalnyi íráson keresztül - következetesen eltorzítani írását, s ezáltal becsapni a grafológiát! Miért? Mert a kézírás tulajdonképpen agyírás; az agyunk által vezérelt folyamat során vetjük papírra gondolatainkat. A tudatos megváltoztatás csak akkor történhet, ha tartós figyelemmel irányítjuk ezt. Az emberi figyelem pedig - a pszichológiai szakirodalom szerint - 7±2 egységig terjedően képes működni. A grafológus elemző munkája során legalább 140 grafológiai jellemzőt vizsgál, tehát egyszerre ennyi jel elváltoztatására kellene figyelnie az író személynek. Ez pedig képtelenség! A grafológia tehát nem becsapható.