A grafológus minden vizsgálható írásjellemző esetében a "méret-alak-irány" hármasságára koncentrál.
Jelen esetben a méret a sorok távolságára értelmezhető. Az alak és az irány talán egyértelműbb: a sorok alakját betűk alsó érintőpontját összekötő képzeletbeli vonal alakisága adja, míg a sorok iránya az alsó lapszéllel- azaz a vízszintessel- való párhuzamosság szempontjából vizsgálandó.

A sorok távolsága tekintetében - a tudatos sortáv vizsgálata esetén - a sorok első betűszemének alsó érintőpontjai közötti távolságot kell megmérnünk. A sortáv így lehet normál, nagy, avagy kicsi. Kiindulási pontnak, azaz normának az tekinthető, ha valaki legalább 3 és fél "saját oválnyi" - azaz kerek a, o betűnyi - távolságot hagy két sor között. A sortávolság értelmezési lehetőségei a mentális képességekre vonatkoztatva: az író személy átlátó-képességére, a logikai képességére nézve adnak információt, míg a sortáv szociális síkon értelmezve a távolságtartás-kötődés vonatkozásában is jelez.
Egyszerűsítve, s példával alátámasztva, a nagy sortáv pl. a távolságtartó, óvatos kapcsolatépítő embert jelöli.
Fontos hangsúlyozni, hogy a grafológia nem szótárszerű, nem szabad egy jelhez egy jelentést automatikusan csatolni, más megerősítő jelek meglétére feltétlenül szükség van.

A sorok alakja lehet egyenes, ívelt, vagy egyenetlen, hullámos. Egyenes sor megjelenése esetén a kiegyensúlyozott, megbízható, céltudatos egyéniséget érhetjük tetten. Hullámos sorokkal ír az érzelmileg kevésbé kiegyensúlyozott, kissé bizonytalan ember. Az ívelt sorok egyik típusa a domború formájú sor: így ír a "szalmaláng" természetű ember, míg az ennek tükörképeként megjelenő homorú sor a - ha nehezen is, de - munkáját, tevékenységeit befejező egyén kézjegye. Természetesen itt, a sorok vizsgálatánál is statisztikát készít az íráselemző: ezen értékelések csak akkor helytállóak, ha a sorok nagy részére ez jellemző, s ha más grafológiai jellemzők is alátámasztják ezt az értelmezési tartományt.