A kötésmódok

A grafológiában kötésmódnak nevezzük azt a vonalvezetést, amellyel betűket, ill. betűelemeket összekötünk. Ha első hallásra nehezen érhetőnek tűnik mindez, a mellékelt ábrák megfigyelésével a Kedves Olvasó aggodalma hamar szertefoszlik! Ugyanakkor a kézíráselemzés létjogosultságát mi sem bizonyítja látványosabban, mint hogy az iskolában mindannyian (egy-egy korosztály tagjai) ugyanazt a kötésmódot tanultuk, s mégis, igen sokféleképpen kötjük betűinket!
A grafológusok négy kötésmód típust különítenek el, s egy ötödiket is jelölnek (vegyes néven) amelyik az előző négy kombinációjából áll.
Az árkádos kötésmód nevéhez hűen az árkádos, íves vonalvezetéssel papírra vetett betűk esetében látható. A legjobb példa a "mama" szó a kötésmódok illusztrálására, így itt, az 1. Sz. ábrán látható e szó árkádos kötésmódú megjelenítése. Az így író ember - aki tehát kevésbé vagy egyáltalán nem szakad el a tanult formáktól az írás során - általában (tehát ha más grafológiai jellemző is megerősíti) zárkózott személy, aki ragaszkodik a megszokásokhoz, s ezáltal kevésbé kedveli az új dolgokat. Ugyanakkor hagyománytisztelő, s fejlett szépérzékkel rendelkező lehet.
A 2. Sz ábrán a girlandos kötésmód képe látható. Ez esetben pl az "n", "m" betűk éppen a tanult vonalvezetéssel ellentétesen formálódnak, tehát "u" betűvé" alakulnak át. Az így író személy általában nyitott, segítőkész, általában fogékony az újításokra.
A harmadik típus a szöges kötésmód (3. ábra). Ilyenkor indokolatlan irányváltások miatt szögek formálódnak a betűírás közben. Azon emberek, akik írásában sok ilyen szög található olyan helyeken, ahol nem így tanultuk a betűformálást, elég "harcosak", nagy akaraterővel rendelkeznek, esetenként makacsnak is nevezhetők.
A negyedik típus az ún. fonalas kötésmód (4. ábra). Ilyenkor a betű leírása során a vonalvezetés olyan lesz, mint egy hanyagul ledobott cérna. E mögött a jó diplomáciai érzékű, esetleg túlságosan "lavírozó", nem egyenes emberek rejtőznek.
A következő részben az írás kötöttségéről írunk.