Grafológus szakértőként dolgozva minden egyes írásminta vizsgálata egy-egy szép történetként (publikációs keretek közt "esetként" definiálandó!) marad meg emlékeimben. Az esettanulmány szó ugyanakkor egyfajta színtelenséget, uniformizálást is hordoz, amit - azt gondolom- minden emberekkel, személyiségekkel foglalkozó tanácsadási ágazat képviselője el kell, hogy utasítson. Mert bár tényszerűen, szűkszavúan, objektíven lehet egy-egy cikk keretein belül ismertetni egy -egy szakértői véleményt, sosem szabad elfelejtenünk, hogy emberi Élet áll a történet mögött. Hiszen hogyan lehetne "esettanulmánnyá" silányítani/egyszerűsíteni egy fiatal, 18 éves, kissé flegmán, de öntörvényűen élő, kiváló képességű kamasz helyzetét, aki keresi további helyét a világban...???

Jelen írásmintát adó személy (duktor) tehát 18 éves, balkezes, továbbtanulás, pályaválasztás előtt álló gimnazista fiú. A vizsgálathoz való hozzájárulása és írásminta készítése után, a következő lényegi elemeket tartalmazó szakvéleményt vehette kézhez: (részlet)

A duktor a tanultsági szintjének megfelelő mentális képességekkel rendelkezik. Gondolkodásának tempója lendületes. Gondolkodásmódja ötvözi az analizáló (elemző), és a szintetizáló (egységben szemlélő) metódusokat, azaz képes mindkét irány képviselésére, de logikai menete elsősorban főként a nagy rálátás megszerzésére irányul, a részletek megismerése csak ezután jellemzi. Ennek nyomán gondolkodási rendszerében döntően szintetizáló jellegű működésűnek értékelhető.
A duktor érdeklődése sokirányú, figyelmes, érdeklődő, szemlélődő ember. Így mind a reál, mind a humán-reál vegyes színezetet mutató, mind a humán témák felé nyitott, s megjelenik fogékonysága az elméleti és gyakorlati irányok vonatkozásában is. Szűkítve a fókuszt, a klasszikus humán területek talán kizárhatók intenzív érdeklődési köreiből, a humán-reál közös szférákba eső tudományterületek érdeklik legjobban, de fogékonysága, nyitottsága adott: érdeklődésének színessége sokféle utat enged számára.
Ideális feladatterülete ezek nyomán a meghatározott keretek között, némi -vágyott - önállósággal működtethető feladatkör, ahol tényszerűen, adatokkal és emberekkel egyaránt foglalkozhat, a túlzott emocionális bevonódás igénye nélkül.
Kommunikációs képessége jó, de ezt nem mindig realizálja: bár képes a lényeg szinte azonnali átlátására, s képességei nyomán ennek verbalizálására is. Mégis - talán némi energiaminimumra törekvés, illetve érzékenysége okán- nem fejti ki gondolatait érthetően, alaposan, csak "lezser" módon, nagyvonalakban. Mindez összefügg továbbá monotóniatűrésének alacsony szintjével, illetve alapvető zárkózottságával is: kevésbé motivált a megnyilatkozásra, a kommunikációra. Beszédtempója nem túl gyors, bár időnkénti -indulatosság általi - tempógyorsítás jellemezheti. Ha mégis kommunikálnia kell, akkor általában megtervezi mondandóját. Közepes hangerővel, tagoltan, ám nem minden esetben jól artikuláltan- tehát néha "elkenten" beszél. Gondolatai egymásba fűzése esetenként nehézségbe ütközik: nincs meg minden helyzetben az a gördülékenység, amit el szeretne érni: előfordul, hogy az ideálistól hosszabb idő alatt találja csak meg a mondandójához leginkább megfelelő kifejezést. Ennek kivárásához azonban gyakran türelme nincs, így "feladja" a nehéz helyzeteket, állandó "pulzálása", élményigénye már további gondolatok felé tereli.
A vizsgált személy szociálisan csak mérsékelt módon nyitott, személyisége közelebb áll az introvertált (zárkózott) egyének csoportjához. Próbál az elvárásoknak, a társadalmi értékeknek megfelelő attitűddel viselkedni, de belső késztetése kevés az aktív kapcsolatfelvétel terén. Fél az új kezdeményezésektől, az ismeretlen környezetben való megnyilatkozásoktól. Kézírása egyértelműen jelzi, hogy ezen szituációkban erős belső feszültség kíséri, szüksége van biztos támpontokra, "fogódzókra". Mindezt azonban rejtve kívánja tartani környezete előtt.
Kapcsolattartásai - azaz már működő szociális szálai kezelése- során többnyire figyelmes, segítőkész társ, aki a korrekt kapcsolattartásra törekszik. Bár dominanciaigénye magas szintű, ez nem társul harsánysággal, agresszióval, így társas kapcsolataiban döntően határozott módon működik. Fontos kitérni azonban arra, hogy a kapcsolattartásában megjelenő határozottság visszahúzódásának, belső gátlásainak, félénkségének kivetüléseként, meg nem értettségének következményeként jelenik meg.
Energiakészlete az életkori átlagnak megfelelő mértékű. Ennek beosztásában azonban optimalizál: felesleges köröket sosem fut, mindig célirányos, ésszerű energia-beosztással él, s csak a számára lényegesnek ítélt dolgokra fordít energiákat. Energia-beosztásának optimalizálása terén azonban még nem érte el a maximumot: figyelemkoncentrációja tartósan kevésbé sikeresen működik, állandóan más és más, újszerű dolgokra figyel, nem tud tartósan koncentrálni egy-egy feladatra. Ez a "pulzálása" természetesen energiaveszteséget is generál.
Munkához való hozzáállása alapvetően jó- feladattudata megvan-, de még fejleszthető. Csak az érdekes, számára élményt, és sikereket hozó feladatokat kedveli, nem bírja a monoton, szürke teendőket. Megemlítendő, hogy kontrolltevékenysége, önellenőrzése kiegyenlítetlenséget mutat: nem azonos intenzitással ellenőrzi önnön munkáját, így a hibázás lehetősége adott. Időnként ezen ellenőrzési fázisra már egyáltalán nem fordít figyelmet: a "letudott" feladatokon túllépve, már nem ellenőrzi azokat. Szorgalma még fejleszthető, de mindez csak akkor fog realizálódni, ha a duktor megtalálja azokat a számára érdekes szakmai területeket, amelyekben kedvét leli, s melyek kellően motiválják őt. Öntörvényűsége tehát korlátozza munkához való hozzáállásának kiteljesedését. Kitartásának, következetességének fejlesztése elengedhetetlen a számára fontos, különlegességet is rejtő ismeretanyagok elsajátításához, illetve az ebből eredeztethető sikerélmény megéléséhez.
Jelenlegi életszakaszában a korosztályi átlagnak megfelelőtől némiképp magasabb szintű önállósági szint jellemzi. Fokozott igénye van a maximális önállóságra, ezt esetenként (sok helyzetben) realizálni is tudja. Ugyanakkor, teljes mértékben még nem önálló: fontos számára, hogy életterében támpontokat kaphasson. Ezt azonban - érzékenysége okán-csak akkor tudja elfogadni, ha "tapintatosan", s nem direkt módon érkező segítségnyújtás, kapaszkodó formájában kapja.
A vizsgált személy bátran vállal fel konfliktusokat, sőt ambíciózusságával, makacsságával, vitatkozó hajlamával, kifelé képviselt határozottságával gyakran önmaga generál feszült helyzeteket. Ugyanakkor az ezekben való részvétel őt magát is fárasztja. Konfliktuskezelési technikái között a versengés áll első helyen, kompromisszumra való hajlandósága - életkori sajátosságok, erőteljes akarata, ehhez társuló érzékenysége, s összességében jelenlegi érettsége nyomán - még alig realizálódik.
Kissé öntörvényű, nem mindenáron szabálykövető, sokirányú érdeklődésű ember lévén valós motivációja nehezen megfejthető. Motivációs rendszere mindemellett többelemű, jelenleg leghangsúlyosabbnak a függetlenség iránti vágya, és bizonyítási, előrejutási szándéka tűnik. Fontos továbbá a duktor számára az érdekes, számára aktivitást és kihívást adó, valamint sikert hozó feladatok ellátásának igénye, és akaratának érvényesítése is. Jól motiválható továbbá külső visszajelzéssel. A környezetében működőktől tehát - minden látszat ellenére -igényli a folyamatos visszajelzést, a dicséretet.
A vizsgált személy énképe kiforróban van: igyekszik objektív módon szemlélni önmagát, mely folyamat eredményeként egy nagyrészt reális énkép már kibontakozott előtte. Látja pozitívumait, ismeri még fejlesztendő tulajdonságait. Ugyanakkor e képpel még nem tud teljes mértékben azonosulni: az önelfogadás terén tehát van még fejlődési lehetősége. Ennek egyik megnyilvánulási módja az a határozott énképviselet, illetve határozott fellépés, mely jellemzi őt. Környezete ennek alapján úgy véli, hogy a duktor önbizalma nagy, erős, holott, ennek valós tartalma más. Írásvizsgálata nyomán az elbizonytalanodás, a belső gátlások meglétének jelei is tetten érhetők. Tudatos célja az erős önbizalom kifelé, a külvilág felé való képviselése. Önelfogadása, önbizalmának stabilitása így még fejlesztést igényel.

Összegezve tehát, a duktor életkorának megfelelő mentális és viselkedési jellemzőkkel bír. Személyisége közelebb áll az óvatos, kissé zárkózott típushoz, bár belső gátlásai elzárásaként gyakorta makacs, ellenálló, határozott magatartást képvisel. Kommunikációs képessége jó, de esetenként nem fordít kellő energiát ennek realizálására. Élményigénye kiemelkedő, figyelme csapongó. Munkához való hozzáállása -meglévő feladattudata ellenére - csak a számára érdekesnek ítélt feladathelyzetben lesz jó. Mindezek okán elsősorban a különleges élményanyagot hordozó szakmai körök ajánlhatók számára Megemlítendő azonban, hogy kitartásának fejlesztése, illetve ezen tananyagok elsajátítása nélkül az itteni sikerélmények elérése sem lehetséges! Ugyanakkor pozitívuma lelkesedni tudása, és erőteljes ambíciózussága.

Ideális feladatterülete az önállóan, vagy közösségben, de viszonylag kevés valós kontaktust igénylő módon végezhető munkák köre, ahol saját elképzelései mentén dolgozhat, s ahol elméleti és gyakorlati érdeklődését - elsősorban humán-reál közös szférák tudományterületein belül - is kamatoztathatja. Aktuálisan nem ajánlhatók számára a szociális attitűdöt, mély empátiakészséget igénylő feladatterületek.

Mindezek nyomán több, a személyiségéhez, érdeklődéséhez illő, ám csupán támpontként megjelölt szakmai területet ajánlottam a fiatalember számára, amely területeken -kitartása növelésével- sikeres lehet, többek között pl.:

marketing ismeretek, reklám, PR
környezetvédelmi irányok, környezetfejlesztés, tájvédelem
erdészet, faipari mérnök
építészet, belső építészet
matematikus, informatikus feladatkörök
csillagászat
közlekedési mérnök
művészettörténet, régészet
biológiai területek

A szakvélemény átadása, a konzultáció után a gyors visszajelzés, a duktortól, a családtól, a vizsgált személy környezetétől természetesen realizálódhat - mint ahogyan szinte minden tanácsadás után ez meg is történik! A grafológus szakértő pályatanácsadói szerepkörben való működésének sikerét azonban csak több év eltelte után lehet igazolni. Hiszen azt, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalnak valóban segítséget adtunk, az önismeret mélyítése, a sikeres iskolaválasztás, illetve a későbbi, sikert hozó munka megtalálásában... - ezt a visszajelzést csak évek múltán, a vizsgált személy adott területen való működésének néhány éve után kaphatjuk meg, mi grafológus szakértők. Az eddigi "esetek" után látható: az idő minket igazol...